Mint a legtöbb árus ekkoriban, kihúzható ponyvát is felszerelt fölé, hogy így védje áruját, és talán egyúttal vevőit is az ártó napsugaraktól. Néhány lépéssel távolabb, a bejárat fölött pedig még egy árulkodó, ám sokkal nehezebben észrevehető nyomra bukkanhatunk.

NYOMOK A MÚLTBÓL

Itt egy kis kőtáblát fedezhetünk fel, ami a Freund József és neje Alapítványnak állít emléket. Hogy ki is volt Freund József, és mi köze az alapítványnak a bérházhoz, arra a ház szomszédjában kapunk választ. A Scheiber Sándor utcai oldalon ugyanis az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetemet találhatjuk. A Freund házaspár 1918-ban ennek az intézetnek adományozta a bérházat, azzal a céllal, hogy internátust alakítsanak ki benne. Az épület története azonban jó pár évtizeddel korábban kezdődött.

EGY KIS POLITIKAI KITÉRŐ

A körút kiépítése előtt a Bérkocsis utcának ezt a szakaszát még egy fákkal beültetett sáv keresztezte. Akkoriban a Merluzzy család lakott itt, akik így abban a különleges helyzetben voltak, hogy házukat két oldalról az említett fák, a harmadikról pedig a szomszédos épület udvara határolta. Ennyi zöldfelület egy ház körül már akkoriban is ritkaságnak számított, így Merluzzyék igazán szerencsésnek mondhatták magukat. A család különleges hangzású neve itáliai ősüktől származik. Christian Merluzzy 1830-ban nyert budai polgárjogot, szatócsmesterként tevékenykedett. Utódai 1862-ben vásárolták meg az itt álló bérházat. Több mint két évtizeden keresztül birtokolták az épületet, amit 1886-ban Breslmayer Gottfried, pesti sütőmester vásárolt meg tőlük. Az új tulajdonosról, mint a város egyik legismertebb polgáráról emlékeztek meg a lapok. Hogy mivel is tehet szert egy sütőmester  ekkora ismertségre? Bizonyára a ropogós kiflik és az ízletes sütemények is kellenek a sikerhez, de Breslmayer Gottfried esetében politikai karrierje, pontosabban az ezzel való próbálkozás hozta meg a hírnevet. A közkedvelt pékmestert a Függetlenségi Párt biztatta, hogy az 1881. évi választásokon jelöltesse magát Terézváros képviselői posztjára. Breslmayer azonban nem véletlenül vált sikeres üzletemberré, rögtön megkérdezte, mennyibe kerül majd az egész procedúra. Politizáló társai megnyugtatták, hogy efelől igazán nem kell aggódnia, hiszen csak néhány falragaszt kell kihelyezni az utcákra, esetleg zászlókat kell készíttetni, az egész nem kerülhet többe 800 forintnál. Ez még vállalható összegnek tűnt, úgyhogy a derék pékmester rászánta magát a közszereplésre. Csakhogy már az első nap kiderült, hogy a költségeket jócskán alábecsülték. Még csak huszonnégy órája volt jelölt Breslmayer, de máris 1300 forintja ment rá a politikai közjátékra. Úgy vélte, ez egyáltalán nem jövedelmező üzlet, ezért visszalépett a jelöltségtől, amit azzal indokolt a nyilvánosság előtt, hogy ő ugyan nem rendelkezik a Rotschildok vagyonával. Már ez önmagában is elég lett volna arra, hogy a pesti közönség élcelődjön esetén, de a történetnek még koránt sincs vége. Korábbi biztatói valahogy rábírták őt, hogy mégiscsak induljon a választáson, amin végül alulmaradt Hoffmann Pál egyetemi tanárral szemben. Breslmayer Gottfriedet a vereség dacára sem hagyta cserben a humorérzéke: a győztes képviselőt ünneplő bankettre ezer darab frissen sült kiflit küldetett. Ezzel vége is lett rövid politikai karrierjének, nevét végső soron így mégiscsak kiflijei tették közismertté.

Petschacher Gusztáv a József körút 27 ház tervezője és tulajdonosa

EGY BÉCSI ÉPÍTÉSZ PESTEN

Breslmayer négy év múlva túladott a házon, hiszen 1890-re már ide is elértek az újonnan épülő körút munkálatai. Az ingatlant 1888-ban vásárolta meg tőle Petschacher Gusztáv, építész és felesége, Weninger Irma. Az új tulajdonos rögtön neki is látott a tervezésnek, 1889-re felépült a háromemeletes eklektikus bérház. Petschachernek ekkor már több munkája is állt a város újonnan kiépített reprezentatív területein. A bécsi származású építész a neoreneszánsz stílus mestere volt, alkotásai közül az egyik legismertebb a mai Kodály körönd részeként épült, sgrafittókkal díszített épület, a MÁV nyugdíjintézetének bérháza. Emellett több Andrássy úti épület szintén az ő munkáját dicséri, mint például az 54. szám alatt álló Emerling-ház, a Weininger-villa (Andrássy út 126.) vagy Hieronymi Károly villája (Andrássy út 106). Petschacher Gusztáv 1890-ben fiatalon, mindössze negyvenöt éves korában hunyt el. A József körúti bérházat örököseitől 1918-ban vásárolta meg a bevezetőben említett Freund-alapítvány.

EGY HADISARCBÓL ÉPÍTETT ISKOLA

A Rabbiképző Intézet 1877-ben épült fel a ház szomszédságában, keletkezésének története összefügg az 1848-49. évi szabadságharccal. A világosi fegyverletétel után Haynau 2 300 000 forintnyi hadisarcot követelt a zsidó közösségektől, amiért támogatták a magyar felkelést. Az összeg egy részét Ferenc József végül elengedte, de még így is 1 200 000 forintot fizettek be büntetésképp a királyi államkincstárba. 1856-ban az uralkodó feloldotta ezt a kötelezettséget, úgy döntött, az összeget visszaszolgáltatja azzal a céllal, hogy iskolát alapítsanak belőle. Ekkor még egyáltalán nem dőlt el a rabbiképző sorsa, sőt, alapításának terve élénk vitákat váltott ki a neológ és az ortodox irányzatot követők között. Az intézet végül a neológ közösség iskolájaként nyílt meg. Hálából a hadisarc elengedéséért, a Rabbiképző 1916-ig Ferenc József nevét viselte. Az intézetben két szinten zajlott az oktatás: a gimnáziumi tagozaton a vallásos tárgyak mellett a világi tananyagot is elsajátították a diákok, a teológiai karon pedig felsőfokú tudományos képzés zajlott, melynek elvégzése után a hallgatók rabbiként vagy hittanárként helyezkedhettek el. A második világháború alatti zsidóüldözés a rabbiképző életében is pusztítást okozott. Az intézetben 200 embert tartottak fogva, közülük sokakat koncentrációs táborba szállítottak. Az 1950-es években pedig a legtöbb vallásos intézetet államosították, a zsidó közösség csaknem negyven iskolájából mindössze a budapesti fiú- és leánygimnázium, illetve a Rabbiképző maradt meg.

A Rabbiképző Intézet az 1880-as években  Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény

MENZA ÉS INTERNÁTUS

A 19. század végén az oktatáshoz minden adott volt, a diákok ellátása azonban még kérdéseket vetett fel. A vidéki hallgatók pesti tartózkodása ugyanis ekkoriban sem volt olcsó mulatság, a taníttatás nagy terhet rótt a kevésbé tehetős családokra. Egy, a lakhatást és az étkezést segítő intézetre már a 19. század végén nagy igény mutatkozott. Mezey Ferenc jogász, az Rabbiképző Intézet vezetőségének elnöke az 1900-as évek eleje óta szorgalmazta egy internátus és egy menza alapítását, a szükséges összeg előteremtése érdekében alapítványt hozott létre. A pénz azonban lassan gyűlt össze, az átmeneti időszakban jótékonysági akciók segítségével juttatott ebédet a hallgatóknak. 1918-ban végül Freund Józsefnek, az óbecsei hitközség elnökének nagyvonalú adománya nyitotta meg az utat az internátus és a menza kialakítása előtt. A Freund-féle alapítvány megvásárolta az intézet szomszédjában álló házat, azaz a József körút 27. számú épületet, hogy ennek jövedelméből, vagy akár az épület kollégiummá alakításával meg tudják valósítani a céljukat. A helyzet azonban korántsem volt ilyen egyszerű. Az első világháború által okozott lakhatási válság miatt ugyanis 1917-től kötött lakásgazdálkodást vezettek be, ami a gyakorlatban a lakásbérletek felmondásának tilalmát jelentette. Ezt a korlátozást az 1920-as években fokozatosan oldották fel, ezután kezdődhetett meg az épület kollégiummá történő átalakítása. 1929-ben már 30 hallgatót tudtak itt elhelyezni, az 1930-as évek végén pedig már több, mint 90 diák kapott itt szállást. Másfél év múlva az itt lakók az intézet saját menzáján kaptak reggelit és ebédet. A József körút 27. azóta is az egyetem részét képezi. A Rabbiképző épületéből közvetlenül át lehet jutni a ház udvarába is, melyben most többnyire irodák kaptak helyet, a földszintjén napjainkban is működik egy kisebb konyha.

Nyitókép: József körút 27 épülete 1960-ban.  Az egykori fűszeres helyén kalapbolt működött. Forrás: Fortepan/Bauer Sándor

Szöveg: Bálint Angelika; fotók: Perényi László.
Háztól házig utcától utcáig 2. rész  Lektor: Sipka László (Józsefvárosi Önkormányzat; Civilek A Palotanegyedért Egyesület; Rév8 ZRT.) 2020.